KONFESZT

Egy felismerésből táplálkozva. 

Kistelepülésen élő közösségek fennmaradását – úgy tűnik – hosszú távon nem felülről megfogalmazott elméletek, falufejlesztési iránymutatások-, sokkal inkább saját jövőképük és közös céljaik mentén való lazább-szorosabb együttműködésük eredményezi. A vidék, mint falvak összessége mára elvesztette hagyományos, évszázadokon keresztül jellemző homogenitását. Ugyanakkor, a rendszerváltás óta spontán módon egy új, heterogén vidék-kép rajzolódik, mely egyéni karakterrel rendelkező, speciális receptek alapján működő egységekből áll össze. Mostanában egyre több olyan helyről lehet hallani, ahol megjelent valaki, egy ember, egy család vagy egy kis csoport, akik kitűznek maguk elé célokat, mederbe terelik a szétfolyó helyi energiákat (humán-szellemi és anyagi-pénzügyi értelemben). Személyes jelenlétükkel, tevékenységükkel jelentős változásokat hoznak létre.
Egy most még homályos, de kirajzolódni látszó tendencia érzékelhető. Aktív szellemi közeg megteremtésének kísérleteit és múltban gyökeredző mai életviteli minták felmutatását látjuk, ami tulajdonképpen a hagyományosan városi illetve vidéki életmódok, társas viselkedések metszete, egymásba oltása, mindkettőnek a pozitívumait megragadva.



A kutatásról.

Tapasztalatainkra hagyatkozva megfogalmaztuk, hogy a közösségek elszigetelődésének problémája súlyosan befolyásolja egy település boldogulását. A helyi közösségek sok esetben nem tudják kifejteni kellő mértékű, jótékony hatásukat egy település életében, ellenkezőleg, gyakran élettartamuk sem nyúlik hosszúra. Pedig egy település egészséges élete aligha képzelhető el a helyi közösségek megfelelő aktivitása nélkül. Ha egy közösség nincs egyedül, és más közösséggel együtt lép fel, erősebbnek mutatkozik, érvényesülési esélyei jobbak, mint egy elszigetelt közösségé. Ebből a felismerésből táplálkozva elindult egy kutatás, mely tézisként rögzítette, hogy az alulról szerveződő közösségek életre hívásában nagy szerepet játszhat egy közösségekre épülő hálózat kibontakozása, illetve a hálózat előnyei a kistelepülésen élő közösségekre is vonatkoznak.

Így egy 1 éve zajló kutató program keretében létrejött egy kutatócsoport, mely célul tűzte ki, hogy Magyarország kistelepülésein élő, aktivitást mutató közösségeit feltérképezi, - legyen az akár daloskör, vagy faluszépítő egyesület, vagy helyi lakosokból álló civil szerveződés - elemzi, majd egy fejlesztett platform segítségével hálózatba szervezi őket.

A kutatás első lépcsőjeként egy internetes adatbázist hoztunk létre, mely első körben az interneten fellelhető közösségek összegyűjtését tartalmazta. A kutatás jelenleg egy szoftverfejlesztő által létrehozott, a kutatás adatgyűjtését szolgáló webes felületen zajlik. A program alkalmas az összegyűjtött adatok rendszerezésére, statisztikai diagramok felrajzolására, a várt eredmények bemutatására. Statisztikai felmérés készül a civil szervezetek aktivitásáról, a településekhez köthető események gyakoriságáról, a működő önkormányzatok hálózatáról Magyarország egész területét vizsgálva.

A feltérképezendő közösségek kritériumaiként kezdetben annyit rögzítettünk, hogy az számít keresett közösségeknek, akik tevékenységükkel képesek egy település életét befolyásolni, azaz aktivitásuk kimagasló. Az adatgyűjtés tehát kistelepülésekre koncentrál, kiemelve helyi közösségeket, civil szervezeteket, eseményeket, térségi befolyással bíró településfejlesztő társulásokat. Jelenleg 1100 ilyen közösséget tartalmaz az adatbázis. Korán kiderült viszont, hogy az interneten történő gyűjtés nem ad reális képet a vidék közösségi térképéről. Jóllehet sok mindent elárul egy település honlapja (milyen rendszerességgel frissül, milyen civil szervezeteket tömörít, miben merül ki egy falunap stb.), de a valós közösségi viszonyokról nem szolgál információval.

Így eljutottunk a kutatás második lépcsőjéhez, miszerint fizikális hálózatépítés szükséges, a közösségek közti kapcsolatok felfejtése elengedhetetlen a kutatás szempontjából. Ennek megvalósítása érdekében született meg a KONFESZT gondolata. Egy olyan közösségi találkozó gondolata, mely rendhagyó módon, nem egy pusztán a vidékfejlesztés témakörét tárgyaló, elméleti konferenciának a megvalósulása lenne, hanem sokkal inkább egy közösségekre épülő, a résztvevő közösségekkel szervesen összefonódó esemény, mely a fesztivál könnyedségével, a konferencia komolyságával beszél a vidék szépségeiről, reményteli lehetőségeiről. Egy lehetőség arra, hogy az aktív közösségek a látómezőnkbe kerüljenek, és az ő segítségükkel egy további hálózatot tárjunk föl. A felkutatott közösségeket egy felhívással szólítjuk meg, mely egy egész országra kiterjedő, közösségekre épülő játékként ér el a célközönségeinkhez. Reményeink szerint a résztvevő közösségek gazdagodni fognak az előadók, és alkotók tapasztalataival, gondolataival, érzéseivel, és olyan alap közösségeivé válnak a kutatásunknak, akik valós alapját képezhetik egy kezdeti közösségi hálózatnak, mely az ő kapcsolataikkal fog tovább bővülni.

Eddigi kutatásunk hozadéka, tehát a felismerés, hogy meg kell ismerjük a magyar vidék egy-egy „élő sejtjét”, és talán létezik egy még fel nem tárt, gazdag hálózata ezeknek az élő sejteknek. 

A konfesztről.

Az idei aktuális Látványtár kiállításhoz kapcsolódóan, és a már 2010 óta zajló kutatási projektünk indítóeseményeként szervezünk egy konferencia-fesztivált, konfesztet Diszelen. A konferenciát és fesztivált egybeolvasztó esemény a megszokott, fenntartható településfejlesztés témáját boncolgató konferenciáktól eltérően, a megszólított közösségekkel közösen (velünk), és az élő közösségekről (rólunk) fog szólni. A konfeszt nevében is benne foglaltatik, hogy egyrészt egy „tudományos” konferencia, melynek témája a falusi léptékű településrehabilitáció, másrészt viszont egy nyitott művészeti esemény, melyben minden résztvevő (meghívott közösségek, művészek) a maga autentikus nyelvén meséli el jövőképét a vidéki életről. Pozitív példák megismerése közben, komolyak és tényszerűek szeretnénk lenni, emellett bolondosak és álmodozók, úgy, hogy a magyar vidék reneszánszának meséjét mondjuk el közösen, egymásnak. E két önmagában is megálló, merőben eltérő ritmusképletű műfaj vegyítésével a lehető legvegyesebb és színesebb közönséget szeretnénk a helyszínre vonzani.

Így – valahol a realitás és szürrealitás határán – toposzokból (hely) és utópiákból (nem létező hely) állhat össze a vízió a Látványtár „udvarterében”. Ekkor történet és mese eggyé válik, mint egy görög eposzban vagy középkori lovagregényben.

Az 1 napos konfeszt előadásai a malomban, a művészeti események és "tárgyerdő" a malomhoz tartozó földterületen, szabad ég alatt fognak zajlani, épülni 2011 november 12.-e napján.